-Diana!-szólt le anyukám
-Igen?-kérdeztem egy kicsit hangosabban, hogy meghallja
-Gyere le kész a vacsora.-mondta anyum. Gyorsan lekapcsoltam a loptopom és leszaladtam.
-Sziasztok!-mondtam mosolyogva a szeretteimnek. Mindenkinek adtam egy-egy puszit. Leültünk az asztalhoz és nálunk szokás imádkozni. Így ezután elkezdtünk enni. Gondoltam felvetem a kérdésemet de inkább nem tettem. Nagyon féltem a választól. Ezért inkább csendben megvacsoráztam és utána rögtön fel is mentem a szobámba. Jajj de buta vagyok. Még be sem mutatkoztam. A nevem Diana Mercury. Egy kis faluban lakom nem messze Chicago-tól. A szüleim vállalkozók és van egy öcsém, Austin. Nagyon idegesítő tud lenni. De mégis csak a kisöcsém. Az utam a zuhanyzóba vezetett és gyorsan lezuhanyoztam. Majd felvettem a pizsamámat és elmentem aludni. Most is mint mindíg a szüleim el voltak foglalva és állandóan veszekedtek. Már azon voltam, hogy elmenjek de nem akartam Austin-t itt hagyni. Ezért maradtam. Amikor anyáék egy kisebb keveredésbe keverednek egymással már is mintha leszakadt volna az ég. Az álmaimban legalább nem hallom a kiabálásukat. Itt legalább olyan dolgokat tehetek meg amiket a valóságban lehetetlen megtenni. Ezért is szeretek álmodozni.
-Diana.-szólitott meg egy ismerős hang-Diana! Kelj fel.-mondta az öcsém
-Mi a baj?-kérdeztem és megöleltem. Az öcsém csak 7 éves. Ilyen korban sok a rémálom és ezt tudom én is.
-Rosszat álmodtam. Itt maradhatnék melletted?-kérdezte Austin és olyan szorosan ölelt, hogy majdnem megfulladtam.
-Persze gyere csak.-mondtam majd felemeltem a takarót és magamhoz invitáltam. Amint befeküdt mellém adott egy puszit.
-Szeretlek tesó.-mondta majd csak arra lettem figyelmes, hogy egyenletesen szuszog. Tehát elaludt.
-Én is téged.-suttogtam majd átkaroltam és próbáltam elaludni de nem bírtam. Valami itt nagyon nincs rendben. Egyszerre csörömpölésre lettem figyelmes.
-Hol van? Hol van a lányod?-kérdezte valaki elég hangosan, hogy meghalljam
-Mit akarnak tőle?-hallodtam anya rémült hangját. Felkeltem az öcsém mellől és lementem a lépcsőfordulóig.
-Ha nem adjátok át akkor kénytelenek leszünk erőszakhoz folyamodni.-mondta az egyik kigyúrt pasas. Nagyon féltem, szinte rettegtem. De miért kellek neki??Ez a kérdés járt a fejemben. Csak ezt akartam tudni.
-Soha. A lányomat nem viszitek el.-tiltakozott apum
-Megígértétek, hogy ha a lányotok betölti a 19. életévét akkor elvihetjük. Ugye nem akarjátok, hogy valami bántódása essen a kis angyalnak, vagy mégis.?-kérdezte a másik pasas. A karjai tele voltak tetoválásokkal. Miről beszélnek?????? Én már nem értek semmit.
-Maguk honnan tudják?-kérdezte anyum és az arcára kiült a rettenet és az aggódás
-Mi vámpírok sokat tudunk az ilyenekről. Na meg persze a szaga is elárulja, hogy az. Csak nem hittétek ti akik egy senkiházi félszerzetek vagytok, hogy elnyomhatjátok a szagát. Ahhoz ti túl kevesek vagytok ehhez. És most ha nem akartok rosszat akkor ideadjátok nekünk az angyalt.-mondta a pasas. Gyorsan felszaladtam és felkeltettem az öcsémet.
-Austin el kell mennünk innen Gyorsan kapcsold fel a villanyt én addig elmegyek és hozok pár ruhát. El kell mennünk innen kinél hamarabb. Addig keress elő egy táskát.-mondtam sietve majd kinyitottam a szobám ajtaját és halkan lépkedve átmentem Austin szobájába és minden ruháját ami csak volt megfogtam és visszavittem a szobámba. Austin ügyesen a legnagyobb táskát választotta ki. Pont bele is fértek az ő és az én cuccaim is.
-Gyorsan ki kell másznod az ablakon. Most. Az ereszcsatornán le tudsz menni és ha lent vagy akkor ledobom a táskát.
-És veled mi lesz?-kérdezte Austin majd elkezdett sírni.
-Én majd megyek utánad, ne aggódj a nővéred csak tud vigyázni magára.-mosolyogtam rá.-Na gyerünk. Elkezdett az ablak felé sétálni majd lement ahogy mondtam neki és a táskát is lehajítottam. Lekapcsoltam a villanyt és kinyitottam az ajtót. Hallottam,hogy anya felsikolt és ezután pedig apa. Bezártam az ajtómat és vártam, hogy elmejenek, de nem így történt. Betörték az ajtómat és a darabjai széthulltak a szobámban. Gyorsan ki kell mennem innen még nem késő.
-Te vagy Diana? Te most velünk jössz.-mondta az egyik majd elkezdett felém közeledni de felkaptam egy éles tárgyat a földről és egyenesen s szívébe fúródott. Ezután elvettem onnan a kezemet. A test amibe belefúródott elhamvadt.
-Te nyamvadt, most megfizetsz.-mondta amelyik életben volt és odalépett hozzám és beleharapott a nyakamba. Eltoltam magamtól de azelőtt az ő testébe is beleszúrtam azt az éles tárgyat ami kiderült egy fa karó volt. Hogy került ez hozzám,?? Egyszerre kivágódtam az ablakon. Háttal értem földet és fájdalmamban felsikoltottam a fájdalomtól.
-Jól vagy?-kérdezte Austin
-Igen. Gyorsan menjünk. Én viszem a táskát. Gyorsan.-mondtam mint ha attól féltem volna hogy feltámadnak vagy esetleg megölnek minket. Amint kiértünk a főútra elkezdtünk stoppolni. Annyira elfáradtam vagy nem is tudom de majd leragadt a szemem. Térdre rogytam a gyengeségtől.
-Nézd Diana megáll egy autó.-mondta Austin. Majd amikor a fekete kocsi leparkolt majd egy férfi szállt ki belőle. Ekkor már majdnem elájultam és a pasasnak az ölelésében találtam magam.
-Mi történt?-kérdezte mély rekedtes hangján. Amint felnéztem rá rögtön melegség járta át a szívemet.
-Vámpírok.-suttogtam
-Mi?-kérdezte és lehet, hogy nem hallotta így megismételtem a mondatomat.
-Vámpírok.-mondtam és ekkor elájultam. Nem tudtam, hogy hol vagyok vagy egyáltalán hol leszek. Az ájultság is olyan mint egy álom. Ebből is fel tudsz ébredni. Sokan mondták már nekem, hogy az álmodozás felrepít a csillagokig. És igazuk volt. Mindig amikor álmodoztam olyan volt mint, ha a felhők felett járnék. Bejárnék több galaxist is ha tudnák. De ez sajnos lehetetlen. Így kezdődött el az életem
A nevem Diana Mercury és ez az én életem története.
-Igen?-kérdeztem egy kicsit hangosabban, hogy meghallja
-Gyere le kész a vacsora.-mondta anyum. Gyorsan lekapcsoltam a loptopom és leszaladtam.
-Sziasztok!-mondtam mosolyogva a szeretteimnek. Mindenkinek adtam egy-egy puszit. Leültünk az asztalhoz és nálunk szokás imádkozni. Így ezután elkezdtünk enni. Gondoltam felvetem a kérdésemet de inkább nem tettem. Nagyon féltem a választól. Ezért inkább csendben megvacsoráztam és utána rögtön fel is mentem a szobámba. Jajj de buta vagyok. Még be sem mutatkoztam. A nevem Diana Mercury. Egy kis faluban lakom nem messze Chicago-tól. A szüleim vállalkozók és van egy öcsém, Austin. Nagyon idegesítő tud lenni. De mégis csak a kisöcsém. Az utam a zuhanyzóba vezetett és gyorsan lezuhanyoztam. Majd felvettem a pizsamámat és elmentem aludni. Most is mint mindíg a szüleim el voltak foglalva és állandóan veszekedtek. Már azon voltam, hogy elmenjek de nem akartam Austin-t itt hagyni. Ezért maradtam. Amikor anyáék egy kisebb keveredésbe keverednek egymással már is mintha leszakadt volna az ég. Az álmaimban legalább nem hallom a kiabálásukat. Itt legalább olyan dolgokat tehetek meg amiket a valóságban lehetetlen megtenni. Ezért is szeretek álmodozni.
-Diana.-szólitott meg egy ismerős hang-Diana! Kelj fel.-mondta az öcsém
-Mi a baj?-kérdeztem és megöleltem. Az öcsém csak 7 éves. Ilyen korban sok a rémálom és ezt tudom én is.
-Rosszat álmodtam. Itt maradhatnék melletted?-kérdezte Austin és olyan szorosan ölelt, hogy majdnem megfulladtam.
-Persze gyere csak.-mondtam majd felemeltem a takarót és magamhoz invitáltam. Amint befeküdt mellém adott egy puszit.
-Szeretlek tesó.-mondta majd csak arra lettem figyelmes, hogy egyenletesen szuszog. Tehát elaludt.
-Én is téged.-suttogtam majd átkaroltam és próbáltam elaludni de nem bírtam. Valami itt nagyon nincs rendben. Egyszerre csörömpölésre lettem figyelmes.
-Hol van? Hol van a lányod?-kérdezte valaki elég hangosan, hogy meghalljam
-Mit akarnak tőle?-hallodtam anya rémült hangját. Felkeltem az öcsém mellől és lementem a lépcsőfordulóig.
-Ha nem adjátok át akkor kénytelenek leszünk erőszakhoz folyamodni.-mondta az egyik kigyúrt pasas. Nagyon féltem, szinte rettegtem. De miért kellek neki??Ez a kérdés járt a fejemben. Csak ezt akartam tudni.
-Soha. A lányomat nem viszitek el.-tiltakozott apum
-Megígértétek, hogy ha a lányotok betölti a 19. életévét akkor elvihetjük. Ugye nem akarjátok, hogy valami bántódása essen a kis angyalnak, vagy mégis.?-kérdezte a másik pasas. A karjai tele voltak tetoválásokkal. Miről beszélnek?????? Én már nem értek semmit.
-Maguk honnan tudják?-kérdezte anyum és az arcára kiült a rettenet és az aggódás
-Mi vámpírok sokat tudunk az ilyenekről. Na meg persze a szaga is elárulja, hogy az. Csak nem hittétek ti akik egy senkiházi félszerzetek vagytok, hogy elnyomhatjátok a szagát. Ahhoz ti túl kevesek vagytok ehhez. És most ha nem akartok rosszat akkor ideadjátok nekünk az angyalt.-mondta a pasas. Gyorsan felszaladtam és felkeltettem az öcsémet.
-Austin el kell mennünk innen Gyorsan kapcsold fel a villanyt én addig elmegyek és hozok pár ruhát. El kell mennünk innen kinél hamarabb. Addig keress elő egy táskát.-mondtam sietve majd kinyitottam a szobám ajtaját és halkan lépkedve átmentem Austin szobájába és minden ruháját ami csak volt megfogtam és visszavittem a szobámba. Austin ügyesen a legnagyobb táskát választotta ki. Pont bele is fértek az ő és az én cuccaim is.
-Gyorsan ki kell másznod az ablakon. Most. Az ereszcsatornán le tudsz menni és ha lent vagy akkor ledobom a táskát.
-És veled mi lesz?-kérdezte Austin majd elkezdett sírni.
-Én majd megyek utánad, ne aggódj a nővéred csak tud vigyázni magára.-mosolyogtam rá.-Na gyerünk. Elkezdett az ablak felé sétálni majd lement ahogy mondtam neki és a táskát is lehajítottam. Lekapcsoltam a villanyt és kinyitottam az ajtót. Hallottam,hogy anya felsikolt és ezután pedig apa. Bezártam az ajtómat és vártam, hogy elmejenek, de nem így történt. Betörték az ajtómat és a darabjai széthulltak a szobámban. Gyorsan ki kell mennem innen még nem késő.
-Te vagy Diana? Te most velünk jössz.-mondta az egyik majd elkezdett felém közeledni de felkaptam egy éles tárgyat a földről és egyenesen s szívébe fúródott. Ezután elvettem onnan a kezemet. A test amibe belefúródott elhamvadt.
-Te nyamvadt, most megfizetsz.-mondta amelyik életben volt és odalépett hozzám és beleharapott a nyakamba. Eltoltam magamtól de azelőtt az ő testébe is beleszúrtam azt az éles tárgyat ami kiderült egy fa karó volt. Hogy került ez hozzám,?? Egyszerre kivágódtam az ablakon. Háttal értem földet és fájdalmamban felsikoltottam a fájdalomtól.
-Jól vagy?-kérdezte Austin
-Igen. Gyorsan menjünk. Én viszem a táskát. Gyorsan.-mondtam mint ha attól féltem volna hogy feltámadnak vagy esetleg megölnek minket. Amint kiértünk a főútra elkezdtünk stoppolni. Annyira elfáradtam vagy nem is tudom de majd leragadt a szemem. Térdre rogytam a gyengeségtől.
-Nézd Diana megáll egy autó.-mondta Austin. Majd amikor a fekete kocsi leparkolt majd egy férfi szállt ki belőle. Ekkor már majdnem elájultam és a pasasnak az ölelésében találtam magam.
-Mi történt?-kérdezte mély rekedtes hangján. Amint felnéztem rá rögtön melegség járta át a szívemet.
-Vámpírok.-suttogtam
-Mi?-kérdezte és lehet, hogy nem hallotta így megismételtem a mondatomat.
-Vámpírok.-mondtam és ekkor elájultam. Nem tudtam, hogy hol vagyok vagy egyáltalán hol leszek. Az ájultság is olyan mint egy álom. Ebből is fel tudsz ébredni. Sokan mondták már nekem, hogy az álmodozás felrepít a csillagokig. És igazuk volt. Mindig amikor álmodoztam olyan volt mint, ha a felhők felett járnék. Bejárnék több galaxist is ha tudnák. De ez sajnos lehetetlen. Így kezdődött el az életem
A nevem Diana Mercury és ez az én életem története.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése